Nem köszön az idegeneknek

Az atya ma J-vel meglátogatott egy hatvan-hetven év körüli házaspárt, ugyanis nem tudtak tévét nézni egyéb, itt nem részletezett okok miatt. A kertes ház hosszú udvara makulátlan rendben volt tarva, agyakgacsák itták a füvet és kőbékák heverésztek a zöldben. Az öreg nyitot ajtót, távolabb tőle a fészernél bújkált a négyévesforma kislány. Amint beljebb mentünk, J köszönt neki, de ő csak ránk nézett, és előre futott. -Idegeneknek nem köszön. -mondta kissé büszkélkedve az öreg. Az atya már messziről látta a kislány mosolytalan, morcos arcán, hogy ki nem állhatja őket. Ő alapból nem köszön ilyenkor. A házban a kislány még odasúgta nekünk, hogy -távozz- vagy valami hasonlót.
Lehetsz büszke az unokádra, hogy nem köszön az idegeneknek.
Viszont az már rossz nevelés, ha a házadba, veled együtt bejövő embereknek nem köszön vissza.
Vajon hány éves kortól tanítjátok meg neki, hogy köszönni illendő?
Kétlem, hogy valaha is.
Egy bunkóval több.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s